1977 - A Holnap elébe
Összeállítás Ady Endre verseiből
Szerkesztette és rendezte: DebreczeniTibor
Szereplők: Juhász Imre, Bajnóczi Gábor, Bajzik György, Ferke György, Andrási János, Sólyom Anikó, Varga Anna Mária, Szabó Éva, Kászon Ilona, Hegedűs József, Varga Olivér, Bial Gabi, Debreczeni Ágnes
Bemutató: 1977 tavasza Budapest
A műsorról TV felvétel készült.
Műsor:
Sírni, sírni, sírni
Egy megíratlan naplóból
Élni, míg élünk
A Holnap elébe
Hát ahogyan a csodák jönnek
Dalok tüzes szekerén
Sötét vizek partján
Akarom: tisztán lássatok
A csodák esztendeje
A márciusi Naphoz
Akik mindig elkésnek
Morognak a vének
Véresre zúzott homlokkal
Enyhe, újévi átok
Szegény legény botja
A Tűz csiholója
A szerkesztő bevezetője A Holnap elébe című szertartásjátékhoz
Tizennégy költemény követi egymást a színjátékben. Miért ez a tizennégy, s miért ilyen sorrendben? Szerkesztés közben azt kerestem, mi izgatja, izgathatja fiataljainkat leginkább Ady lírájában. Az együttesben, ahol dolgoztam, tizenévesek is vannak. Noha a társaság nagyobb része húsz-egynéhány éves, a tinédzserek jelenléte mégis meghatározó. A mindenkori műsor mondandója szempontjából is. Helyüket kereső nyugtalan emberek a mi fiataljaink, nekikeseredéssel és türelmetlen tenni akarással, elvágyódással és szeretetéhséggel.
Az Ady-oratórium is csak velük foglalkozhat, ellentmondásos belső világukkal, magatartásukkal. Az Ady-lírából azt kell tehát kifejeznünk, ami rájuk jellemző; azt nevezetesen, hogy átszabdalhatják életüket nagy búsulások és szorongások, testi és lelki sérülések, mégis csak a cselekvő élet útját járják végig, vagy még pontosabban, kell, hogy járják végig. Ha nem restellném, hogy patetikusnak látszom, ezt írnám: azt az utat, amely fölött ez az Ady-idézet lebeg: "A mában élni a jövőért, az újnak tenni hitet..."
Két magatartás-formát ütköztetünk a színjátékban, mint ahogy fiatal önmagukban is gyakorta ütközik e kettő, az elvágyódó, befelé forduló és a cselekvő, jobbítani akaró.
A mondandó kibontásához két jelképet használunk. "Hang-erdőnek" nevezném az egyiket, vagy "hangzó életfának", "életmalomnak". Egy hasábon olyan forgatható keresztrudak vannak - a szélmalom kerengőjéhez is hasonlít -, melyről fémrudak lógnak le. Különböző nagyságúak, ily módon különféle hangok megszólaltatására alkalmasak. Ez a díszlet-elem harangszerű hangjával a befelé forduló magatartás jelképe. A színjáték elején a hármas tagolású dobogórendszer legfelső fokán helyezkedik el.
A másik jelkép-tárgy, a bot. Göcsörtös, erdőről vágott bot. Az oratórium adott pontján, adott szituációban a cselekvő, harcos magatartás szimbóluma. Kezdetben lent van az alsó traktuson. Amikor megszólal a hangerdő, kettőt közülük, melynek szög van a végében, szertartásosan beütnek a dobogóba. Mire a színjátéknak vége, a botok - mert több is van - a felső szintre kerülnek, s az életmalom megváltozott funkcióban - mindenki hordja a maga púpjait - lekerül az alsó szintre.
Dallamot szereztünk a Dalok tüzes szekerén c. vershez. A szegény-legény botját egy népdal zenéjére mondjuk. A csodák esztendeje c. vers recitáló dallammal szólal meg, s az Akik mindig elkésnek c. költemény tolmácsolásánál Kodály hasonló című művéhez fordultunk.
Egyébként a szereplők farmerben vannak, s ingben, blúzban.
A pódium háromszintű. Tetejében a hangzó erdő. A játék kezdetekor a szereplők lent ülnek a nézőtéren, a földön. Szűrt fény hull a pódiumra. Elindul egy játékos. Felmegy a pódium felső szintjére, s egy előre odakészített ütővel, egy szertartás-mester gesztusával "harangozni" kezd, halkan, majd egyre hangosabban.
Ekkor két irányból - szertartásos mozgás rendje szerint - másik két szereplő indul el egy-egy botot maga elé tartva, majd a dobogó alsó szintjének két szélére érve, a harangszóval szembeni indulatból, a botot beleüti (beleszúrja) a dobogóba. A bot a színjáték közepéig, míg csak újból kézbe nem veszik, mint a haranggal szembeni ellentétes jelkép, ezen a helyen marad.
A küzdelem megkezdődik, az ember cselekvő és visszahúzó énje, vagy ha úgy tetszik, a két magatartásforma között. A harang litániára hív, s mintha csak csalogatna, lassan vonzza magához a lent ülő játékosokat. Lassan felállnak, s megindulnak egymás után, elől összekulcsolt kézzel, majd a második szintre érve körbe-körbe járják a hangerdőt. Mikor a harangszó elcsendesedik, a tömeg a harang felé fordulva, megáll. A két botos is feladja ellenállását, s ők is besorakoznak a körbe.
Debreczeni Tibornak a Perlő ének című könyvben írt bevezetője
A Holnap elébe című műsorhoz
(Felsőmagyarország Kiadó 1994)