Az utolsó előadások
"Takaréklángon dolgozom a Vári színpadon
A 70-es évek második felében új korszak 'köszöntött' ránk. Ahogy csökkenni látszottak a társadalmi feszültségek, langyosodott a közélet, az emberek behúzódtak magánszférájukba, átmenetileg tere sem lett a közösségi színjátszásnak. Magam is úgy éreztem, kiürültem. Elfogyott belőlem az indulat, a lendület és a hit. Rendezői ambícióm takarékra állítódott. A közönség, miként másutt is, megcsappant körülöttünk. Klubhelyiségbe húzódtunk és könyvtárba. Változott a színpad tagsága is, az alapító tagok végeztek az egyetemen, újak jöttek, köztük középiskolások. Elkészítettem harmadik Ady-oratóriumomat, és ebből szinte már a közönség is kirekesztődött, kört formáltunk, a versek befelé szóltak, magunknak: "Merre, Balázs testvér, merre, de merre? Azt mondom én, testvér, jobb lesz, ha semerre". Erről szólt ez a színjáték. Spiró György groteszk írásaiból szerkesztettem aztán klubműsort, mely kulturáltnak tetszett, minden szakmai nóvum nélkül. Ebből is áradt a kiábrándultság. Az idősebb színpadtagok, akik még játszottak a Perlő énekben, s most itt ültek a nézőtéren, megdöbbentek. Mi van veled? -- kérdezték. Én meg azt nem értettem, hogy ők, a harmincasok, hogy hogy nem értenek engem, meg a Spiró-műsorban játszó húszéveseket. Merthogy azért ez a színjáték az övék is volt. Az "öregek" dolgozni kezdtek, s kellettek az újak. Ekkor lett színpadtag Bozsik Gyula, Fodor Aranka, Bial Gabriella, Köveskuti Péter, Kászon Ica, Szabó Éva, Debreczeni Ágnes, Mácsány Barbara, Turner Rita, Sólyom Anikó, Szabó István, Varga Anna Mária, és akkor még nem is soroltam fel mindenkit, aki játszott az említett darabjainkban."
Debreczeni Tibor: Történt pedig -
Egy Corvin téri népművelő a puha diktatúrában 1966-1989 (2012 magánkiadás)
1978 Moldova György: A magyar atom
(szatirikus játék)
Rendezte: Kerényi Miklós Gábor
Bemutató: 1978. márc. 21.
Szereplők: Andrási János, Bozsik Gyula, Czakó Ilona, Varga Olivér, Varga Anna Mária, Balogh József, Szilágyi Géza, Hegedűs József, Gaál Katalin, Révi Zsolt, Tóth Zoltán, Ferke György
1977. november elején egy évre a színpad vezetését Kerényi Miklós Gábor vette át átmenetileg.
A magyar atom című előadásról az alábbi kritikák születtek:
Mérlegre tett mozgalom
Befejeződött a munkás színjátszók IV. országos találkozója
Három rendező is megkísérelte Moldova György műveinek színpadra állítását. Egyedül a budapesti Vári Színpadnak sikerült — a mélyebb kritikai mondandót megőrizve — "színpadképessé" tenni, képi humorral kiegészíteni "A magyar atom " című szatirikus írást.
(Hajdú Bihari Néplap 1978.11.16.)
A bemutatók után
Jegyzetek az amatőr színjátszók produkcióiról
…tetszett a budapesti Vári Színpad Moldova-adaptációja. Egy szöveghumorra épített szatírát — A magyar atom címűt — képesek voltak hitelesen, mozgalmasan, meggyőző erővel színpadra "koreografálni", megjeleníteni.
Gombkötő Gábor (Dolgozók Lapja 1978. november 13.)
Fesztivál után, fesztivál előtt
Az idei bemutatók is bizonyították, hogy a rendezők tudják, miről kell beszélni, felismerték az amatőr színjátszásban rejlő lehetőségeket. Csakhogy amikor a felszínesség vádjával illetjük őket, elfeledkezünk egy alapvető tényről, nevezetesen, hogy az amatőr színháznak nincs kialakult írói bázisa. A rendezők más műfajban napvilágot látott műveket — novellákat, kisregényeket stb. — kénytelenek adaptálni. A kölcsönvett művekből pedig csak ritkán sikerül az eredetivel közel egyenértékű színházi alkotást létrehozni. A formai bravúrok között gyakorta elvész a lényeg. A valóságfeltáró szándék veszít erejéből, nemegyszer közhelyszintre süllyed. Jó példa erre a Tatabányán látott három Moldova-adaptáció-kísérlet. Egyedül a budapesti Vári Színpadnak sikerült — a mélyebb kritikai tartalmat úgy-ahogy megőrizve — "színpadképessé tenni", képi humorral kiegészíteni "A magyar atom " című szatirikus írást.
Pintér Károly (Nógrád megyei Hírlap 1978. november 30.)
Az utolsó években Debreczeni Tibor az alábbi műsorokat szerkesztette, rendezte:
"Hát ahogyan a csodák jönnek" - Ady műsor
Bemutató:: 1979. április 12. Budapest, Schönherz Zoltán Kollégium
"Ez a színjáték nem akart tüzelni és bátorítani. A rendező megszüntette a félkört is. A szereplők befelé fordulva ültek, s egy belső teret alkottak. A közönséget mozgattuk vagy mellőztük. De mintha csak magunknak szólnánk. Azt már nem lehet megállapítani, hogy az ebből sugárzó szkepszis milyen mértékben volt a rendezőé, s milyen mértékben a fiatal előadóké.
Tanítványaimra, színpadtársaimra általában átragadt az én Ady-szeretetem. S munkáink során több felismerésre is jutottak. Az egyik: hogy a nagy költészet több jelentésű, s hogy a szerkesztés nem más, mint egy újfajta műalkotás. Az Ady művek kínálták magukat, hogy általuk szóljunk. S ahogy változott körülöttünk a magyar valóság s abban a mi helyünk, úgy került sor mindig más és más szemléletű Ady-oratórium alkotására és bemutatására..."
Debreczeni Tibornak a Perlő ének című könyvben írt emlékezése
(Felsőmagyarország Kiadó 1994)
1979 Megyek a hídon által
szerkesztett dokumentum játék
Összeállította és rendezte: Debreczeni Tibor
Az előadásban közreműködött a XVI. kerületi Georgina úti általános iskola Dália színjátszó csoportja
Bemutató: 1979. június 5. Budapest, Schönherz Zoltán kollégium
Részlet Nánay István írásából
Beszélgetnek a Vári Irodalmi Színpad előadása után is, de nem a fiatalok, hanem a pedagógusok és a szülők. A Megyek a hídon által című dokumentatív és folklórelemekkel megtűzdelt műsor elsősorban nekik készült. Adatok, idézetek, élethelyzetek segítségével azt a riasztó ellentétet igyekszik a műsor rendezője, Debreczeni Tibor és Kovács István pedagógus exponálni, ami a "ki nevelje a gyereket, a szülő vagy az iskola?" kérdésben foglalható össze. S közben kisiskolások népi játékokat mutatnak be, önmagukról és helyzetükről beszélnek. Végül a felnőtt színjátszók és a gyerekek idillikus körjátékba fognak, jelezve: ez a konfliktus jelenleg csak ilyen utópisztikus formában oldható fel. Mozgósító erejű az összeállítás, olyan adatok vágják mellbe a hallgatót, mint hogy a XI. kerület egyik iskolájában az alsó tagozatos gyerekek szüleinek hatvan, a felsősökének hetven százaléka szeretné, ha vasárnap is lenne napközi, ugyanakkor a pedagógusélet nehézségéről is kapunk bőséges adalékot. A műsort két közegben láttam, a Műegyetem kollégiumában, ahol a színjátszók kollégái vettek részt, és egy általános iskola szülői értekezletén, tehát ott, ahová a műsort az alkotók szánták. Míg az egyetemisták között a műsornak alig volt valami visszhangja, a szülői értekezleten felforrósodott a levegő, ritkán tapasztalható élénk vita bontakozott ki, nem elsősorban magáról a műsorról, hanem az általa felmutatott problémákról. Bebizonyosodott, hogy egy élményszerű, bár nagyon jelzéses játék, amely éppen csak felvillantja a lehetséges konfrontációkat, milyen felkavaró lehet.
Nánay István
Közelebb a valósághoz - Tendenciák az amatőr színjátszásban
(Színház, 1980. február)
A VÁRI SZÍNPAD VÁRHAT?
Virágzik vagy halódik? Ez a kérdés fogalmazódott meg bennem – kimondva vagy kimondatlanul is, amikor elhatároztam, hogy szétnézek egy kicsit a Vári Irodalmi Színpad háza táján. Előzőleg egyes beszélgetések arról igyekeztek meggyőzni, hogy a helyzet nagyon is rózsás, mások viszont éppen az ellenkező álláspontra helyezkedtek. Akkor mi az igazság?
A színpad 14 éve működik jelenlegi formájában. Saját színházuk, pódiumuk nincs – nem is volt, de a körülmények azelőtt nem voltak ennyire mostohák. A társulat egyik szervezője, Bozsik Gyula elmondta, hogy néhány éve még volt állandó próbatermük, most azonban abban a helyiségben beat-zenekarok próbálnak. A helyzet világos: ami több pénzt hoz a kollégium kasszájába, az előbbre való. Más szempont nem lényeges. A várkollégium egyik tanulójában, a II. emelet 28-ban tartják foglalkozásaikat.
A csoport művészeti vezetője Debreczeni Tibor, a Népművelési Intézet osztályvezetője. Tizenkét éve irányítja a társaságot. Sok vihart átélt már ezzel a kis közösséggel, sikerek és kevésbé szép emlékek részese. Ilyen utóbbi esemény pl. az, hogy a néhány évvel ezelőtt készült Sütő András összeállításukat egy akkori "szakértő" bizottság nem engedte műsorra tűzni, hivatkozva különböző okokra. Később hivatalosan is elismerték az erdélyi magyar írót, és megváltozott a szakértői állásfoglalás is. Hiába, kevesen előzhetik meg saját korukat!
A művészeti vezető elmondta, hogy volt a színpadnak egy nagy korszaka, a hetvenes évek első felében. Ekkor több rádió- és tv-felvétel is készült velük. Véleménye szerint a virágzás összefügésben van az akkori vagy korábbi beat-nemzedék feltörekvő ideológiájával, a magyar gardasági és politikai konszolidáció után kialakult erőteljesen politizáló, nyíltabb, őszintébb légkörrel, ami akkor biztosította az egész hazai amatőr színházi mozgalom létét is. A gazdasági fellendülés azonban törvényszerűen magával hozta az elkényelmesedést, a "ha kaja, ház, kocsi van, más nem érdekel" szellemet. A korábbi ifjúsági- és diákmozgalmak apálya zavart keltett az addig élénken pezsgő amatőr színházi mozgalomban. Az álláspontok elbizonytalanodtak, a korábbi érvek és jelszavak elcsépeltek lettek. Egy könnyed, rövidre nyírt frizurájú, szatén nadrágos életvitel került inkább előtérbe. A Vári Színpadra is hatással volt ez a viszonylagos légüres tér. Az azelőtt népes stáb létszámgondokkal küszködött, a társközösségekkel való kapcsolat is lazult. Az aranykorban volt rá példa, hogy egy-egy irodalmi presszón fellépett két-három vezető magyar amatőr csapat is, valóságos fesztiválok voltak ezek. A Vári Színpad válságnak időszakában az előadások száma is esett, az érdeklődés a különböző ifjúsági klubokban megcsappant. A régi ideológia már nem volt jó, újat kellett találni. Ez a korszak egészen napjainkig tartott és tart.
Debreczeni szerint éppen jelenleg éljük a változás korát. Ma már természetesen nem lehet ugyanonnan kezdeni, ahonnan egykor Illésék indultak, de az analógiát látni kell: a mai és az akkor generáció alapvető problémái, életérzése, a világhoz való viszonya tíz év alatt nem változott meg gyökeresen. Napjainkban újra megélénkülőben van a fiatalság szellemi élete. Az optimista vélemény szerint a Vári Színpad is most kerül újabb felmenő ágba; ők belülről úgy látják, hogy az amatőr színjátszásnak igenis van jövője. Ez természetesen csak érzés, nem kinyilatkoztatás. De Debreczeni Tibor véleménye elég megalapozott és nem áll ellentmondásban egyetlen ténnyel sem. Hogy a derülátó jóslat mennyiben válik valóra, azt csakis az ezután következő időszak döntheti el.
A társulat létszáma jelenleg tizenkét fő, hat fiú és hat lány. A fiúk általában villamosmérnök hallgatók vagy végzett mérnökök, a lányok pedig minden felől érkeztek: egészségügyisek, tanárképző főiskolások. Vannak köztük végzett logopédusok is, akiknek nagy hasznát veszik a beszéd- és artikulációs gyakorlatoknál. Nagy erő van a "kiöregedett" tagok ragaszkodásában. Vissza-vissza járnak, ahol tudnak, segítenek. Ennek ellenére a jelenlegi létszám nagyon kicsi, ezért szívesen várnak minden érdeklődőt.
Általában ifjúsági klubokban lépnek fel, főleg itt, Pesten. Vidéki turnékra csak ritkán kerülhet sor, mert az anyagi keret véges és az útiköltséget nekik kell fedezniük. A menedzselésüket saját maguk intézik, a plakátokat, hirdetéseket, reklámot – ha ők nem rajzolják – írják meg, akkor senki. A fellépések megszervezésében újból csak a régi színpad tagok segítségére számíthatnak: ha az egykori hallgatók éppen valamely gyárban, üzemben mérnökök, vezetők, szívesen meghívják a maiakat egy-egy estre.
Ottjártamkor a társulat egy új műsor alapjait kezdte lerakni, ahogy ők mondták, a fogamzás időszakában tartottak. A produkció egy népies-groteszk összeállítás a Paraszt Dekameron stílusában. A végleges. premierre kész mű azonban hosszú munka és nagy viták szüleménye. Csak akkor kerülhet előadásra, ha minden tagnak tetszik Ezt az új programot a tervek szerint még ősszel bemutatják.
(névtelen) Impulzus - Villamoskari KISZ kiadvány 1980. október 21.
1979 Manipula, Kámpicsor
avagy Kalmár Béla esetei
Kluboratórium
Spiró György írásaiból és Hernádi Miklós közhely szótárából
szerkesztette és rendezte: Debreczeni Tibor
Bemutató: 1979. december Budapest, Egészségügyi Főiskola
Szereplők: Varga Anna Mária, Ferke György, Bajnóczi Gábor, Gaál Katalin, Hancsovszki Lilian, Hegedűs József, Fodor Aranka, Becsei Pál, Bozsik Gyula, Varga Olivér, Horváth László, Orbán Csaba, Lázár Mihály
1981 Szexe homo (Szex-tett)
vidám szerelmes műsor
szerkesztette és rendezte: Debreczeni Tibor
Bemutató: 1981. január 30. Balatonfüred, BME vezetőképző tábora
szereplők: Bezdán József, Bozsik Gyula, Hancsovszki Lilian, Csongvai Éva, Gaál Katalin, Lázár Mihály, Fodor Aranka, Horváth László, Ferke György
Amatőrszínházi országos ősbemutató Békéscsabán
A "Szex-tett"nem szextett
Nevettetve gondolkoztatok avagy gondolkoztatva nevettetni: ez is lehetne az alcíme a Budapesti Műszaki Egyetem Vári Színpada új műsorának, amelyet szombaton este Békéscsabán, a baromfifeldolgozó vállalat József Attila Művelődési Házában láthattak az érdeklődők. A "Szex-tett" című, közel kétórás műsornak ez volt a "kísérleti ősbemutatója", hiszen saját, budapesti közönségüknek csak kedden, március 17-én adták elő, a Szentháromság téri kollégiumban.
A "Szex-tett" nem egyenlő a szextettel, hiszen tizenöt fiatal, javarészt a műegyetem kollégista diákjai játszották a kétrészes összeállítást. Igen, szándékosan kerülni kell a műfaji meghatározást. Az amatőr színjátszók — ha igényesek önmagukkal szemben is — vagy írott színpadi mű adaptációját, vagy valami "mást" tűznek műsorra.
Ez utóbbi az érdekesebb, izgalmasabb. S talán ez adja meg az amatőr színjátszók hivatásának lényegét is: politikus, közérdeklődésre számot tartó témák, kérdések, napi problémák vitafórumává tenni a színpadot. így lesz (lehet?!) abból a közéletiség egyfajta szószéke, pedagógiai eszköze.
A műsorválasztáson nagyon sok minden, talán a minden múlik. Ez az egyik értéke a produkciónak. Debreczeni Tibor, a Népművelési Intézet amatőrszínjátszással foglalkozó osztályvezetője, az együttes vezetője a szexet és háza táját választotta témául. A hűtlenséget, a kielégületlenséget, a családi (disz-)harmóniát, az elidegenedést, a nemiséget — sorolhatnék tovább az első rész dokumentumokból és versasszociációkból összeállított tartalmát.
Végtelenül tág és sokszínű, nemegyszer ellentmondásos a nemiség, a szexualitás kultúrájának és hét-, köznapjainak, társadalmi összefüggéseinek témája. És kiaknázatlan is. Az évszázados prűdség, a nemi életre nevelés kezdetlegessége, a szex társadalmi tabusága részben felszámolásra, részben alapos változtatásokra vár. Akár így is.
Mert ha még nem beszélünk róla — vagy úgy beszélünk, ahogv legtöbbször: kerülgetve, idétlenkedve, ezáltal is ártón —, attól létezik, létünk alaptényezője.
A komoly jelzővel is illethető első rész többek között Miskolci Miklós, Vajda Mária, Helleszta Sándor tanulmányaira, az Élet és Irodalom nagy vihart kavart, az egész előadás címét is megadó "Szex-tett" című írására alapult. A rendezés puritánsága, a játszók tiszta és érthető beszéde, a felhasznált dokumentumok illő és tényszerű szerkezete volt az, amely a téma pikantériáin túl is lekötötte és magával ragadta a néző figyelmét.
A második részt úgy jellemezhetnénk: a szex humora. Dr. Veress Pál levelesládájának részletei éppúgy megtalálhatók voltak itt, mint az ókori klasszikusok idézetei, népi rigmusok és a nemzetközi "szex-szélsőségek" malackodó kiszólásai, a magyar irodalom nagyjainak ide vonatkozó művei, és így tovább, szemelvényekben.
De a műsor soha nem haladta — szerkesztése miatt: nem haladhatta! — meg a jó ízlés határait; a "szóbeli malackodás" szellemes és kacagtató paródiává lett.
A "Szex-tett" megnyerte a közönség tetszését. Ezen a szombat estén, ha úgy tetszik: szakértő közönség ült a széksorokban, megyénk amatőr színjátszói, rendezői. A játékot követő vita a Békés megyeieknek éppúgy hasznosnak bizonyult, mint a budapesti Vári Színpad tagjainak, rendezőjüknek.
Jó lenne, ha a "Szex-tett"- et minél többen láthatnák. Biztos, hogy megéri!
Nemesi László (Békés Megyei Népújság, 1981. március 19.)
1981
A kollégium a Várból leköltözik az Irinyi utcába, a színpad játszóhely nélkül marad.
A színpad klubhelységbe, könyvtárba költözik.
VIII. kerület, Lujza utcai pinceszínház, Szószínház (1981-1985)
"Megszűnt a Vári színpad. Helyette Szószínház
Az történt ugyanis, hogy a kollégium átköltözött a Várból egy tízemeletes épületbe, ahol nem volt még egy előadóterem se. Csináltunk még ezt-azt, aztán elment a kedvem, s amikor kaptam egy ajánlatot a KISZÖV (kisipari szövetkezetek) budapesti szervezetétől, Kovács Istvántól, hogy menjek hozzá, a Lujza utcában kapunk egy nagy pincehelyiséget, amit kialakíthatunk magunknak, s ott próbálhatunk, s minden egyebet rám bíz, döntöttem. Szóltam a várisoknak, néhányan jöttek, a lányom is, elneveztük magunkat Szószínháznak. Vakoltunk, festettünk, takarítottunk, hetente kétszer vagy többször próbáltunk, s olyasmiket igyekeztünk csinálni, ami a pincében, egy térben a közönséggel, negyven-ötven ember előtt bemutatható. Hát itt rendeztem 1981-85-ig.
Akik az utolsó korszakban velem dolgoztak, mind nagyon élvezték a játékot és egymást is kedvelték. A motorok, a nagy öregek: Bezdán József, Cserna Csaba, Bajnóczy Gábor, Ferke György mellett a tehetséges ifjabbak: Csongvai Éva, Babcsán Gábor, Debreczeni Ágnes, Hancsovszky Lilian, Hercsel Erik, Szabó István, Horváth László, Nádasdy Éva, Scherer Péter, Szigeti Katalin és a pantomimművész, az Udvari gyász színpadmestere, Kárpáthy Zoltán. Az említettek közül néhányan műegyetemisták, mások egészségügyisek, ismét mások pedagógusok."
Debreczeni Tibor: Történt pedig -
Egy Corvin téri népművelő a puha diktatúrában 1966-1989 (2012 magánkiadás)
Lujza utcai pinceszínház, Szószínház (1981-1985) bemutatói
"A Szószínházban 1981-85 között
Jó évek voltak, szerettem, amit csinálok. Amit a magam kedvtelésére csinálok. Hogy feldobjuk magunkat, pajzánkodtunk egy nagyot, valamely balmazújvárosi parasztasszonnyal készített riporttól Petri-versig, Pálóczi Horváth Adámtól Spiró Györgyig, csujogatóktól slágerszövegekig; jól bemutattuk magunkat, homo eroticusokat, s még fintorogtunk is közben. Szexe homo vagy szextett, ezeken a címeken hirdettük. Készült ennek egy olyan variációja is, amelyiken a fiam, Debreczeni László is szerepelt Menta nevű népzene együttesével. S milyen jól muzsikáltak!
Komponáltam egy estre valót Kornis Mihály szövegeiből, akkor jelent meg az elbeszéléskötete, és abból. Szerettem, ahogy láttatja az ötvenes éveket meg a kádári világot, pontosabban az ezekben bukdácsoló embert, hogy egyszerre érzelmes és mulatságos, hogy groteszk. A Halálfolklór, a Csillebérci napló, az Apa győz, ezekkel a színpadosaim mindenfelé sikert arattak a közönség körében és fesztiválokon. És megszerettük Kornis Mihályt, eljött ugyanis a bemutatóra, közvetlen volt és mosolygós, és még hálás is. Ő hozott ajándékot, egy albumot mindenkinek, aki szerepelt, egy barátja rajzait, akit a Halálfolklór ihletett meg."
Debreczeni Tibor: Történt pedig -
Egy Corvin téri népművelő a puha diktatúrában 1966-1989 (2012 magánkiadás)
Engedjétek hozzám jönni a szavakat (1981 augusztus 3.)
"A nyolcvanas évek elején viszont mintha újra szikra gyulladt volna. Engedjétek hozzám jönni a szavakat címmel újra rítusjátékot készítettem, mégpedig a magyar diaszpóráról. A Magyarok Világszövetsége és az Anyanyelvi Konferencia 1981-es pécsi világtalálkozóján mutattuk be, és hatalmas sikerrel. A határon túli magyarok megmaradásának esélyeiről szólt a színjáték. Több helyen is felléptünk vele, a rádió is közvetítette, s egy változatával Franciaországba is eljutottunk."
Debreczeni Tibor: Történt pedig -
Egy Corvin téri népművelő a puha diktatúrában 1966-1989 (2012 magánkiadás)
Kornis Mihály novelláiból két monodráma (1982)
Csillebérci napló (előadta Cserna Csaba (1983)
Apa győz (előadta: Bezdán József (1983)
A Szószínház és Bezdán József sikere Balassagyarmaton
Részletek a nógrádi napilap beszámolóiból
Madách Imre irodalmi színpadi napok
Búcsú Balassagyarmattól - bizakodó hangulatban
NÓGRAD - 1983. december 13.
Nem küzdött viszont értelmezési problémával Debreczeni Tibor, aki a budapesti Szó Színház előadását rendezte.
Kornis Mihály Apa győz című műve pompás ötletre épül: egy infarktusban elhunyt zsidó kishivatalnok feltámad és elmeséli halála és temetése történetét. Mélyen emberi dolgokról gondolkozhatunk el az abszurd helyzetben, amelyben a társadalmi és emberi visszásságokról egyaránt lehull a lepel.
És ott a fricska: a meghalt apa szabadon vélekedhet mindenről, azt mond mindenkinek, még a főnökének is, a feleségének is, amit akar - így győz.
Bezdán József egyenletesen jó színvonalon adta elő a jól megírt, jól rendezett monodrámát.
A legjobb rendezés díját dr. Sződy Szilárd, a legjobb női- illetve férfialakítás díját Tóth Zsóka és Bezdán József kapta.
Nógrád 1983. december 17.
Igazolt útkeresés
Észrevételek a balassagyarmati országos színjátszó fesztiválról
A monodráma műfajának nehézségeiről - tudósításainkban - szőrmentén már ejtettünk szót, e témakört folytatjuk.
A monodrámához kicsit úgy viszonyul az ember, mint az operához. Mint ott nem érti, miért énekelnek beszéd helyett, ugyanúgy nem érti itt, miért beszél egyetlen ember. Az első gond tehát - írónak, rendezőnek, színésznek mind -, hogy hitelesítsük az indító szituációt, azaz a közönséggel kezdettől fogva természetesként fogadtassuk el a magában való beszélést.
A fesztiválon négy monodrámát láthattunk, s alapvetően mindegyik eleget tett e követelménynek.
Legkifejezőbben a budapesti Szó színház Apa győz előadásában érezhettük ezt, Komis Mihály írótól, Debreczeni Tibor rendezőtől, Bezdán József színésztől. A szín sötét, fénynyaláb világít meg egy sírkövet, mely mogul lassan felbukkan egy férfifej, s a férfi szól: Meghaltam. Tudjátok, meghaltam. Ezen abszurd kezdés után már történhet bármi, mindent elhiszünk, hiszen egy halott számára nincs semmiféle társadalmi konvenció, kötelezvény, teljesen öntörvényű figura.
Sulyok László
Halálfolklór (Kornis Mihály írásaiból szerkesztve) (1983)
Szentkuthy Miklós: Udvari gyász (bábjáték élő szereplőkkel) (1985)
"Irodalmi barangolásaim során felfedeztem Szentkuthy Miklóst, zseni, mondtam, csak a legnagyobbakkal rokonítható! S mit ad Isten, a Népművelési Intézet könyvtárában, réges-régi műsorfüzeteket nézegettem, az ötvenes évekből valókat, éppenséggel bábdarabokat, tudtam én, hogy ezek között kincsek is találhatók, hiszen nem kisebb írók írtak ide, mint Tersánszky Józsi Jenő, Mészöly Miklós, korábban adaptáltam közülük egy-kettőt gyermekszínpadra, s ahogy böngészek, nézd már - mondom magamnak - Szentkuthy Miklós! Ő is írt volna bábdarabokat? Igen! És felfedeztem a magam számára az Udvari gyász című grandguinolját, s mit mondjak, fergeteges játék, szatíra és paródia, tükre az ötvenes éveknek, a nyolcvanasoknak, alig kell rajta valamit is igazítani, s máris tudtam, ebből előadás lesz a Lujza utcai pincében. És lett. Kész színjátékot, másét, most rendeztem életemben először. Segítséget is kaptam a színpadi mozgás koordinálására, Kárpáthy Zoltánt. És siker lett. (A darab egy cinteremben játszódik, a középkorban valamikor, meghal a király, s az utódok a hatalmi harcban, miközben mi mulatunk, különböző rafinériával elteszik egymást az útból. Csak az udvari bolond marad életben, aki kívül maradt a küzdelmeken. Ő lesz a király.) Az üzenetet kihallotta, aki akarta. A közönség akarta, és örült neki. A fenntartók is kihallották, de nem örültek neki. Váratlanul megszüntették a színpadot. Még szerencsénk volt, mert kiutazhattunk (a Szovjetunión keresztül) az Udvari gyásszal Finnországba, egy nemzetközi fesztiválra, Sejneyokiba, ott aztán nagyon is értették. Ünnepelték a színpadot. Rendezői pályafutásom Pesten ezzel be is fejeződött.
Szentkuthy Miklósról, illetve az Udvari gyászról
Kaptam, kaptunk egy nagy ajándékot. Mondjuk, hogy a sorstól, konkrétabban szólva, Szentkuthy Miklóstól. Megismerhettük őt - meglátni, megszeretni mint a regényekben -, barátságot kötöttünk. Eljött a pincébe a bemutatóra, s ahogy vonult lefelé a lépcsőn, s mögötte az udvartartás, a törékeny feleség, a mindentudó titkárnő, ügyei intézője, kéziratainak gépelője, s aztán barátok, tisztelők, akik jöttek, sorban utána, mint egy fejedelem, úgy szállt dl. Ám amint lent volt velünk egy sorban - feje oroszlánfej, beszédes szemekkel, dús szemöldökkel, hangja erős és férfias, gesztusai, mintha ölelni akarna - kedves volt, oldott volt, kíváncsi volt, s rögtön barátkozó volt. A játékosok feldobódtak, s elementáris erejű előadást produkáltak. Szentkuthy, látszott, meg van hatódva, ilyenre nem számított. Meg ezt a darabját, később sem írt drámát, soha nem mutatta be senki, bábszínpadon sem, legalább ő nem tudott róla, most láthatta először. Ahogy beszélgettünk utána, mintha az derült volna ki, hogy szinte már el is felejtette, hogy valaha írt ilyesmit is. Ő is ajándékként élte meg a bemutatót. Mi meg őt. Bort hozott, poharaink voltak, s koccintottunk a végén, és elkezdődött egy laza csevegés. De ebben a lazaságban súly volt. Egyébként is, a beszélgetést ő tette lazává, mert azért mi tudtuk és érzékeltük, bizony egy zsenivel ülünk együtt, mértéktartóak voltunk hát mindvégig."
Debreczeni Tibor: Történt pedig -
Egy Corvin téri népművelő a puha diktatúrában 1966-1989 (2012 magánkiadás)
Debreczeni Tibor bemutatja a Szószínház tagjait.
Zene: Méta Zenekar
Részlet a Szex tett című előadásból:
Csalog Zsolt: A vasember (szociográfia részlet)
Amerre én megyek - népdal
Miskolczi Miklós: Színlelni boldog szeretőt (részlet)
Vajda Mária: Azért élünk, hogy szeressünk (szociográfia részlet)
Részlet Kornis Mihály: Apa győz című monodrámából
A Szószínház tagjai
Bajnóczy Gábor Bezdán József Cserna Csaba Debreczeni Ágnes Ferke György
Babcsán Gábor Csongvai Éva Hancsovszky Lilian Hercsel Erik Horváth László Nádasdy Éva
Scherer Péter Szabó István Szigeti Katalin Kárpáthy Zoltán pantomim művész