1973 - A kiválasztott

Petőfi misztérium és passió

Petőfi Sándor versei, népgyűjtések, népdalok alapján

összeállította és rendezte Debreczeni Tibor

Koreográfia: Vásárhelyi László

Zenei munkatárs: Lévai Júlia

Maszkok: Csutoros Sándor

Bemutató: 1973. március 13. Budapest, Schönherz Zoltán Kollégium

Szereplők. Cserna Csaba, Bényei László, Básta Gizella, Sal Zsuzsa, Mácsány Barbara, Juhász Imre, Boda Béla, Torma Mária, Lukács László, Kőhegyi István, Kosaras Ferenc, Bezdán József, Bajnóczi Gábor, Csóka József, Lovas László, Juhász Emőke, Bajzik György

A műsort 12 alkalommal adták elő Budapesten, Nyíregyházán, Visegrádon, Győrben, Székesfehérváron 

A Magyar Rádió 1973-ban felvételt készített a műsorról.

A műsor 1973-ban a visegrádi fesztiválon Mátyás kupa díjat nyert.

Részlet a Debreczeni Tiborral készített interjúból

Két vagy három év óta olyan lírai oratóriumformával kísérletezünk, amelyet rituális színjátéknak is lehet nevezni. A Perlő ének és a Weöres-műsor is ebbe a műfaj kategóriába tartozik. A lényege, hogy koreografált mozgással és a rítusjátéknál nélkülözhetetlen ének vagy zene segítségével fejezzük ki azt a közösségi gondolatot, amelyet a legfontosabbnak és a korszakra legjellemzőbbnek tartunk.

Most abból indultunk ki, amivel Illyés indította kitűnő Petőfi könyvét, hogy a hőst mindig a történelem szüli. Ez látszólag mitikusnak tetsző mozzanat, de igaz. A nagy közösség megszüli, a választott fiút félti, óvja, követi, és elhagyja, amikor nem érti meg további gondolatait, szándékait. Petőfivel is ez történt. Magára marad. Majd titokzatos halála után át is mentődik a legendák világába, a halhatatlanok közé.

Dienes Andrásnak csodálatos gyűjteménye van, arról szól, hogyan vallanak a kortársak, a "nép egyszerű gyermekei" Petőfiről. A születés és a halál legendás mozzanata köré építettük műsorunkat.

Ahhoz, hogy az általunk elmondottakat meg tudjuk fogalmazni, új mozgásmotívum kincsre kellett rálelni. Ezt a mozgáskincset a magyar folklórban találtuk meg, a néptáncfolklórban. Ez nóvum, de nóvum lesz az amatőr színjátszómozgalom számára is. Mert mozgásban kísérleteznek Grotowskival is, kísérleteznek az európai modern táncszínházas elemekkel is, ám furcsa módon a magyar népitáncos mozgással nem.

Noha filmben Jancsó a Fényes szelekben ennek létjogosultságát már bebizonyította. Továbbá meg kellett találni azt a zenei és énekvonulatot is, amelyikkel ezt a mondandót adekvát módon tudjuk kifejezni. Noha Petőfi XIX. századi költő, mégsem a század zenéje illett színjátékunkhoz.

Ahhoz a zenei réteghez nyúltunk, amelyiket úgy hívnak, hogy régi típusú népdal. Erdélyi-széki dalokat kerestünk. És felhasználtuk a magyar dramatikus népszokásokat, s a misztériumjáték elemeit is.

Katáng: A kiválasztott. Beszélgetés Debreczeni Tiborral.

(A Jövő Mérnöke, 1973. április 2.)

Debreczeni Tibor: A kritika mérlegén

"Mimetikus oratórium, ez a színjátékmegjelölés a legillőbb a szerkesztett Petőfi műsorra. Jellegét és egyben stílusát is, a népi regölők, a betlehemes és misztériumjáték néhány eleme adja meg. Hogy jön mindez Petőfihez? - kérdezheti az olvasó. A szövegkönyv Petőfi-anekdotákra, legendákra is épül, s felfedezhető a Jézus-párhuzam néhány jegye is. Innen is a műsorcím: A kiválasztott. Az egyik legenda szerint Petőfi egy útszéli csárdában született, elsőként pásztorok köszöntötték. A kiválasztottságról alkotott népi képzelet kíséri tovább is, fel-feltűnik mint egy garabonciás vagy mint egy Jézus, a szegények mellé áll és igazságot oszt. A hatalmasok gyűlölik. És halála is titokzatos: vissza-visszatér, jeleket hagy.

Meg sem halt. A színjáték anyaga tehát Petőfi-vers, a költőt támadó korabeli dokumentumanyag és a róla szóló legendák, éppen ezért képi megoldásában a rontásűző regölésre, a naív betlehemes képekre, a misztériumjátékok Krisztus-ábrázolására, sőt, a népi siratók szertartásosságára épül. A kép tehát végig dramatikus népszokásokra épülő, illetve azokból táplálkozó szertartás-sor, rítus. A megelevenítés végig jelképes, még néptáncos elemeket hordozó mozgásában is. Eszköz és kellék csupán a regölők táncos botja és a misztérium játékok ördögmaszkja. Ez utóbbiba bújtak a kiválasztott ellenségei. A színjátékban sok az ének: népdal, regösének, sirató. A mimetikus oratórium eszközrendszere itatódott itt át a mondanivalónak megfelelően a népi szertartás stílusjegyeivel."

(Folklór ihletésű színjátékok leírása, 1982.)           

Fesztiválnyertes a Vári Irodalmi Színpad

1973. augusztus 25—26-án került sor az Országos Visegrádi Színjátszó Napokra, ahol több jeles, az ország különböző tájairól összesereglett amatőr együttes mellett a Vári Irodalmi Színpad is fellépett. A kiválasztott című Petőfi misztérium és passiójátékot 25-én este a Kápolna teraszon mutatták be. És hogy nem kis sikerrel, azt a szakzsüri dicsérő véleménye, a közönségsiker és nem utolsósorban a vándorkupa elnyerése is jelezte. — Még mielőtt bármit is kérdeznék a próbáról elrabolt váriaktól, gratulálok Debreczeni Tibornak, a műsor összeállítójának és rendezőjének gratulálok a Vári Irodalmi Színpad tagjainak, akik valójában ezt a műsort sikerre vitték.

Debreczeni Tibor, mint rendező és mint szakember könnyen választ tud adni arra, hogy milyen eséllyel indultak a fesztiválra.

— Tulajdonképpen azt nem lehet kiszámítani. Változatlanul a Tapéta és árnyék című Weöres műsorunkat tartom az egyik legizgalmasabb és legérthetőbb műsorunknak. A balassagyarmati fesztiválon jól szerepeltünk és nagy közönségsikerünk volt, a zsűri mégis olyan véleményt adott, ami nem volt egyértelmű. A különdíjat sem adta ki erre a produkcióra, pedig elismerte, hogy a legrangosabb volt a miénk. Amiből az is következik, hogy egy fesztivál mindig nyitott lappal kezdődik és hát olyan lappal zárul, hogy az egyik csoportnak kedvez, a másiknak nem. Tehát az esélyeket nem lehet előre kiszámítani. Egyet tudhat az ember: becsületesen felkészülni és feltehetően jól szerepelni. Mindig azt szoktuk mondani, hogy a produkció egy adott közönség számára készül. Történetesen a Tapéta és árnyék című műsorunk minden bizonnyal egy értelmiségi, intellektuális végzettségű, szürreális asszociációkra érzékeny közönséget tételez fel. Nem véletlen, hogy mindig olyan helyeken volt vagy van sikere, ahol többnyire fiatal értelmiségiek ülnek a nézőtéren. A Petőfi-műsorunk egy populárisabb, úgy hiszem majdnem minden közönség-réteghez szóló előadás, hiszen számtalan művészeti elemet ötvöz egy nagyon pontosan végig gondolt és kimunkált mondanivaló érdekében, ami feltehetően felerősíti mindenki számára az esztétikai élményt. Tehát meggyőződésünk szerint ez a vájtfülű értelmiségnek épp' úgy kedves lehet, mint a kevésbé intellektuális hallgatóknak. Ezzel a műsorral nyugodtan mernénk vagy merünk is menni akár tanyára, akár kisközségbe, akár munkásközegbe is, mert ennek ott is hatni kell. Visegrádon szakemberekből, fiatal értelmiségiekből a várat látogató vagy éppen nyaraló emberekből állt a közönség. A többség egyetértett a zsűri döntésével, történetesen a mi győzelmünkkel. Nem számítottunk a győzelemre, mert tudtuk, hogy olyan nagynevű együttesekkel állunk szemben, akikkel meg kell küzdeni. Mint a kupavédő Zalaegerszegi Reflex Színpad, akik fiatal, tehetséges rendezőjükkel értékes produkciót adtak. Ha történetesen ők kapják a fődíjat, azzal is egyetértettünk volna.

— A zsűri értékelésében elhangzott a következő: tiszta rendezői szándék, tiszta, szép megvalósulása volt a bemutatott játék. Milyen érzés a rendezőnek szakemberek véleményét, ráadásul hízelgő véleményét szemtől szembe hallani?

— Tulajdonképpen kellemes, és azt is mondhatnám, örvendetes is. Főképpen azután, hogy a balassagyarmati zsűri a Tapéta és árnyék című műsorra azt mondta, hogy ez egy kiváló műsor, de óvja a többi csoportot a hasonlóktól.

— Kőhegyi Pisti a legilletékesebb, hogy beszámoljon a színpad kulisszatitkairól. Hogy készültetek fel a fesztiválra?

— Mindenki tudja, hogy a színpad tagjai zömmel egyetemisták. Ebből adódik, hogy ha az egyetemen elkezdődik a vizsgaidőszak, a próbákat szüneteltetni kell. Tehát a nyíregyházi előadás után leálltunk, de a fesztiválról tudtunk. 25-én találkoztunk a kollégiumban és három napon keresztül kemény munkával készültünk, így igyekeztünk behozni a nyári kiesést.

— Egy kérdés erejéig még visszatérek Debreczeni Tiborhoz. Hallottam a kupa szépségéről, arról is, hogy folyik, tehát inni aligha lehet belőle, de ezen túl milyen erkölcsi értéke van?

— Hogy ez egy drága kupa, ezt az is bizonyítja, hogy kb. hat szerv adta hozzá a pénzt, amíg megcsináltathatták az eredeti Mátyás kupa másolataként. Ezt a kupát egy nagy verseny győzteseként birtokolhatjuk egy évig. Ez ténylegesen erkölcsi elismerés elsősorban. Végleges tulajdonunk akkor lenne, ha színpadunk háromszor egymás után elnyerné. Az igazság az, hogy ilyesfajta trófea gyűjtésére ritkán adódik alkalom, még a sportvilágban is.

Fekete Gyuri másodéves híradós. — Milyen érzés egy ilyen társulat tagjának lenni? Milyen plusz élményt ad ez számodra?

— Ügy érzem, hogy a műszakin folytatott tanulmányok mellett feltétlenül szükség van valami kiegészítő sportágra, vagy művészet-művelésre. ami hozzátartozik ahhoz, hogy az ember egésznek érezze az életét. A színpad jó közössége az, ami vonz engem.

Katáng (A Jövő Mérnöke, 1973. 09.29.)

Az előadás képei

Fotók: Mincsovics Emil

Egy kritika

"A Vári Irodalmi Színpad nem modern művet hozott közelebb a ma emberéhez, hanem klasszikust tett valóban korszerűvé: fölmutatva a benne levő örököt és forradalmit, tehát a mához szólót, modernet is, modern előadásban. Ugyanakkor - minden népieskedés nélkül - a leghitelesebben a népi hangot is megszólaltatta. A 150. évfordulón szinte agyonünnepeltük Petőfit. Ezért volt emberfeletti teljesítmény a Műszaki Egyetem hallgatóinak mély és friss, népi és modern, lázadó és hagyományt hordozó, zseniális kamasz Petőfije: az új értelmiségnek, a jövő mérnökeinek olyan hiteles népi emlékezése, derűje, passiója, amilyet hivatásos színpadokon alig láttunk, legföljebb egy-egy alakításban. Voltak itt is remek egyéni teljesítmények, de mindig az együttes dominált. Együttes, melyben mindig mindenki együtt alakít. Alakít? Játszik? Szerepel? Nem: részt vesz az ősi misztériumban, a születés, küzdés, tragikus halál és megdicsőülés nagy színjátékában, amelynek Petőfi életére s művére való alkalmazása s újra eljátszása bravúros színházi tett volt."

Kristó Nagy István: Visegrádi vetélkedés.

(Népművelés, 1973. október)

A kiválasztott - Petőfi misztérium és passió című műsor előadásának rádiós felvétele - Nyíregyháza, 1973. június 14.